Volt már olyan érzésetek, hogy csak akkor vagytok teljesek, ha egy bizonyos dolgot csináltok? Hát nekem igen. És ez a bizonyos dolog az éneklés. Imádok énekelni, jobban mint bármi mást csinálni. Ezért is jelentkeztem az X Factor-ba. Szeretnétek tudni, hogy ez az egész hogy történt? Akkor elkezdem a legelején. Az egész 2010-ben kezdődött....
-Jézusom anya! Mikor érünk már oda? Hmmm?-türelmetlenkedett drága jó testvérem.
-Kicsim! Nyugi! Mindjárt ott vagyunk!-mosolygott anya.
*5 perc múlva*
-Anya!-visított fel megint Cece.
-Kicsim! nyugodj meg kérlek!-kérlelte őt anya.
-Te nem izgulsz Dacy?-nézett rám a vissza pillantótükörből apa.
-Kicsit!-mosolyogtam.
Olyan negyed órán belül oda is értünk. Cece a 23 120-ik lett, én pedig a 23 121-edik.
*Bő egy óra után*
-Anya! Én elmegyek valami italért, mert kiszáradok!-álltam fel.
-Oké kicsim!-mosolygott anya.
Elindultam, de egyszer csak valami ismerős hangot hallottam. Cece. Elkezdett visítozni.
-Te barom! Nézz már az orrod elé! Most mi lesz a ruhámmal? Ahhhh.....
-É-én sa-sa-sajnálom!-dadogott a fiú.
-Sa-sa-sajnálod? Nekem az kevés!-kiabált a nővérem.
Nagyon megsajnáltam a srácot, és mikor Cece elment a mosdóba, én oda mentem a sráchoz.
-Szia! Dacota! Figyelj! Bocsi a tesómért, tudod ő mindig ilyen...és hát az ő nevében is elnézést!-mondtam, és épp indultam volna, mikor gyengéden a kezem után nyúlt.
-Harry!
-Tessék?
-A nevem. Harry.-villantotta elő 100 vattos mosolyát.
-Örülök, Harry!-mosolyogtam.
-Az autómatához mész?-kérdezte.
-Ja.-válaszoltam.
-Nem jó. Onnan jövök! De az előbb még sikerült megmentenem két colát!-mosolygott, és a kezembe nyomott egyet.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Leülünk?-kérdezte.
-Persze!-vigyorogtam. Nagyon édes volt Harry. Cuki haj, gyönyörű zöld szem, és azok a gödröcskék.
Nagyon sokat beszélgettünk, de egyszer csak kimondták a számom. Anyáék gyorsan odaszaladtak, és már mentünk is be. Az utolsó pillanatban, Harry utánam szaladt, és megkérdezte, hogy bejöhet-e. Természetesen igent mondtam.
Bementem, és az előbb mint kiderült, Cece nem ment be, a ruhája miatt, így a lehető legszúrósabb szemekkel nézett Harry-re. Még beszélgettünk kicsit, a műsorvezetővel, majd elindultam be. Még utoljára megöleltem anyát, apát, Cece-t, és Harry-t, aztán elindultam.
A szívem a torkomban dobogott. Nagyon féltem. A nő, aki a színpad mellett állt, egy "Sok sikert" szöveggel mikrofont adott a kezembe, majd felmentem.........
*5 perc múlva*
-Anya!-visított fel megint Cece.
-Kicsim! nyugodj meg kérlek!-kérlelte őt anya.
-Te nem izgulsz Dacy?-nézett rám a vissza pillantótükörből apa.
-Kicsit!-mosolyogtam.
Olyan negyed órán belül oda is értünk. Cece a 23 120-ik lett, én pedig a 23 121-edik.
*Bő egy óra után*
-Anya! Én elmegyek valami italért, mert kiszáradok!-álltam fel.
-Oké kicsim!-mosolygott anya.
Elindultam, de egyszer csak valami ismerős hangot hallottam. Cece. Elkezdett visítozni.
-Te barom! Nézz már az orrod elé! Most mi lesz a ruhámmal? Ahhhh.....
-É-én sa-sa-sajnálom!-dadogott a fiú.
-Sa-sa-sajnálod? Nekem az kevés!-kiabált a nővérem.
Nagyon megsajnáltam a srácot, és mikor Cece elment a mosdóba, én oda mentem a sráchoz.
-Szia! Dacota! Figyelj! Bocsi a tesómért, tudod ő mindig ilyen...és hát az ő nevében is elnézést!-mondtam, és épp indultam volna, mikor gyengéden a kezem után nyúlt.
-Harry!
-Tessék?
-A nevem. Harry.-villantotta elő 100 vattos mosolyát.
-Örülök, Harry!-mosolyogtam.
-Az autómatához mész?-kérdezte.
-Ja.-válaszoltam.
-Nem jó. Onnan jövök! De az előbb még sikerült megmentenem két colát!-mosolygott, és a kezembe nyomott egyet.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Leülünk?-kérdezte.
-Persze!-vigyorogtam. Nagyon édes volt Harry. Cuki haj, gyönyörű zöld szem, és azok a gödröcskék.
Nagyon sokat beszélgettünk, de egyszer csak kimondták a számom. Anyáék gyorsan odaszaladtak, és már mentünk is be. Az utolsó pillanatban, Harry utánam szaladt, és megkérdezte, hogy bejöhet-e. Természetesen igent mondtam.
Bementem, és az előbb mint kiderült, Cece nem ment be, a ruhája miatt, így a lehető legszúrósabb szemekkel nézett Harry-re. Még beszélgettünk kicsit, a műsorvezetővel, majd elindultam be. Még utoljára megöleltem anyát, apát, Cece-t, és Harry-t, aztán elindultam.
A szívem a torkomban dobogott. Nagyon féltem. A nő, aki a színpad mellett állt, egy "Sok sikert" szöveggel mikrofont adott a kezembe, majd felmentem.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése