2013. augusztus 10., szombat

2. Fejezet/ Egy új barát és talán egy karrier kezdete...

Kiléptem a színpadra, majd megpillantottam, hogy mennyien vannak a nézőtéren. Rengetegen. Rettenetesen izgultam, de próbáltam laza, vicces, és kedves lenni. 
Az előadás nagy részére nem emlékszem, annyi rémlik, hogy mikor befejeztem a zsűri-beleértve Simon Cowell-t is-állva tapsoltak. Csak néztem és nem tudtam megszólalni, hanem inkább csak mosolyogtam.
-Nézd kezdte Dacota. Gyönyörű hangod van, nagyon profi, és képzett. Van benne valami plusz! Nagyon tetszett!-mosolygott Louis.
-Egyetértek! Különleges hangod van!-mosolygott Simon.
-Egy szó.-kezdte Louis.-Igen!-nevetett.
-Igen!-Katy.
-Igen!-Simon.
-Köszönöm!-kezdtem el könnyezni!-Köszönöm!-szaladtam ki, majd kiugorva a bőrömből.
-Sikerült!-mondtam, mikor megláttam anyáékat.
Anyáék csak ölelgettek. Miközben én is szorítottam őket, Harry-t néztem, aki a háttérben engem nézett és csak mosolygott. Mikor kellő képen megszorongottak Harry-hez szaladtam és szinte a nyakába ugrottam. Megakartam puszilni az arcát, de végül a nyakára sikerült adni, mire kicsit kirázta a hideg, majd elmosolyodott, és jobba magához ölelt.........
Ez mind a válogatón történt.

*1 hónappal később*
A táborban, ahova Harry is tovább jutott.
A lányok közül tovább jut,
Katy Wassiel's.......Maddy Blare.....Sarah Gold.......Louise Monett.......Odett Kreats......Kimberly Jhonson.....éééééééés........Lisa Marah!-mondta ki végül Katy az utolsó nevet.
Azt hittem meghalok. Nem hittem el, hogy nincs tovább. Rettenetes érzés volt. Szörnyű! Elkezdtek potyogni a könnyeim. Aztán mindenki lement a színpadról.
Hátra mentünk, ahol azok ültek, akik nem jutottak tovább.
Borzalmasan fájt, hogy nem jutottam tovább. Mikor beléptem az ajtón, az a fájdalom még rosszabb lett.
Megláttam Harry-t, aki az egyik széken ült és a kezébe temetett arccal sírt.
-Harry!-kiáltottam.
Egyből rám kapta könnytől ázott szemeit, majd felállt és oda jött hozzám és megölelt.
-Sajnálom!-suttogta.
Én erre csak szorosabban magamhoz öleltem.
Ebben az egy hónapban nagyszerű barátok lettünk. Elválaszthatatlanok. Nagyon szeretem Harry-t. Talán túlságosan is. Ő csak barátként tekint rám, de én annál többet érzek. Én szerelmes vagyok belé azt hiszem. De ezt neki sosem mondtam, mert féltem, hogy tönkre menne a barátságunk.
Ahogy ott álltunk, be jött egy srác és beszélni kezdett.
-Kérem jöjjön velem.......
-Liam Payne,-itt egy magas barna hajú fiú lépett ki a tömegből.-Niall Horan.-itt egy szőke hajú és gyönyörű kék szemű fiú.-Louis Tomlinson.-itt egy alacsonyabb barna hajú kék szemű srác.-Harry Styles.-mikor kimondta a nevét, nem hittem a fülemnek. Hova kéne neki mennie?? Nem értem. Harry elengedte a kezem, amit eddig szorosan fogott, majd kilépett a tömegből, a négy srác mellé.-És Zayn Malik!-mondta ki végül az utolsó szót....vagy még sem?
-És rajtuk kívül még....
-Anne Cambell-itt egy szőke göndör hajú lány lépett elő.-Celly Mendson.-itt egy szőke, egyenes hajú lány lépett elő.-Hope Michael.-itt egy barna, göndör hajú lány lépett elő.-És Dacota Mcenzie.-Itt azt hiszem pár másod percre leállt a szívem.Nem hittem a fülemnek. Én? Minek kellene nekem kimennem? 
A szívem a torkomban dobogott. 
Oda sétáltam a lányokhoz. Ismerem őket...aranyos lányok. 
Rájuk néztem, megfogtuk egymás kezét, majd lassan elindultunk a srác után.
Vissza vitt minket a színpadra.

-Sziasztok!-köszönt Katy.
-Szia!-köszönt mindenki tök halkan.
-Tudom, hogy most szörnyen érzitek magatok, hogy nem jutottatok tovább. Pedig mennyit dolgoztatok.
Na most.....megbeszéltük a többi zsűri taggal, hogy.......csapatként mindannyian folytathatjátok.
Ti is fiúk-nézett Harryék-re-És ti is lányok!-nézett ránk.
Mindenki meghökkent egy pillanatra, majd egymásra néztünk és sikítozni meg ugrálni kezdtünk. El sem hiszem, hogy sikerült.
A fiúkra néztünk és oda szaladtunk hozzájuk, majd mind összeölelkezve ugráltunk. Nagyon boldogok voltunk
-Elmehettek!-mosolygott Katy.
Mindenki elkezdett kifelé rohanni, de engem útközben Harry felkapott, és a hátán vitt ki.
Bementünk most már a jobb oldali ajtón, ahol a továbbjutottak tartózkodtak. Nagyon örültem, hogy végül mégis ezen az ajtón mehettem be.......


2013. április 16., kedd

Prológus/ 1. Fejezet..

Volt már olyan érzésetek, hogy csak akkor vagytok teljesek, ha egy bizonyos dolgot csináltok? Hát nekem igen. És ez a bizonyos dolog az éneklés. Imádok énekelni, jobban mint bármi mást csinálni. Ezért is jelentkeztem az X Factor-ba. Szeretnétek tudni, hogy ez az egész hogy történt? Akkor elkezdem a legelején. Az egész 2010-ben kezdődött....

-Jézusom anya! Mikor érünk már oda? Hmmm?-türelmetlenkedett drága jó testvérem.
-Kicsim! Nyugi!  Mindjárt ott vagyunk!-mosolygott anya.

*5 perc múlva*
-Anya!-visított fel megint Cece.
-Kicsim! nyugodj meg kérlek!-kérlelte őt anya.
-Te nem izgulsz Dacy?-nézett rám a vissza pillantótükörből apa.
-Kicsit!-mosolyogtam.

Olyan negyed órán belül oda is értünk. Cece a 23 120-ik lett, én pedig a 23 121-edik.

*Bő egy óra után*
-Anya! Én elmegyek valami italért, mert kiszáradok!-álltam fel.
-Oké kicsim!-mosolygott anya.
Elindultam, de egyszer csak valami ismerős hangot hallottam. Cece. Elkezdett visítozni.
-Te barom! Nézz már az orrod elé! Most mi lesz a ruhámmal? Ahhhh.....
-É-én sa-sa-sajnálom!-dadogott a fiú.
-Sa-sa-sajnálod? Nekem az kevés!-kiabált a nővérem.
Nagyon megsajnáltam a srácot, és mikor Cece elment a mosdóba, én oda mentem a sráchoz.
-Szia! Dacota! Figyelj! Bocsi a tesómért, tudod ő mindig ilyen...és hát az ő nevében is elnézést!-mondtam, és épp indultam volna, mikor gyengéden a kezem után nyúlt.
-Harry!
-Tessék?
-A nevem. Harry.-villantotta elő 100 vattos mosolyát.
-Örülök, Harry!-mosolyogtam.
-Az autómatához mész?-kérdezte.
-Ja.-válaszoltam.
-Nem jó. Onnan jövök! De az előbb még sikerült megmentenem két colát!-mosolygott, és a kezembe nyomott egyet.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Leülünk?-kérdezte.
-Persze!-vigyorogtam. Nagyon édes volt Harry. Cuki haj, gyönyörű zöld szem, és azok a gödröcskék.
Nagyon sokat beszélgettünk, de egyszer csak kimondták a számom. Anyáék gyorsan odaszaladtak, és már mentünk is be. Az utolsó pillanatban, Harry utánam szaladt, és megkérdezte, hogy bejöhet-e. Természetesen igent mondtam.
Bementem, és az előbb mint kiderült, Cece nem ment be, a ruhája miatt, így a lehető legszúrósabb szemekkel nézett Harry-re. Még beszélgettünk kicsit, a műsorvezetővel, majd elindultam be. Még utoljára megöleltem anyát, apát, Cece-t, és Harry-t, aztán elindultam.
A szívem a torkomban dobogott. Nagyon féltem. A nő, aki a színpad mellett állt, egy "Sok sikert" szöveggel mikrofont adott a kezembe, majd felmentem.........

2013. április 14., vasárnap

Szereplők:

Dacota Mcenzie: (én)

Elizabeth Mcenzie: ( anyukám)

David Mcenzie: (apukám)

Cece Mcenzie: (tesóm)

1D: